, (rov-ár) fn. tt. rovár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Régebben a mai ,jegyző jelentésében kezdték használni; de ez utóbbi kiszorította a divatból. Gyöke ró, s képzésre olyan, mint a szintén igékből képzett hajtsár, bujtár, kajtár, nyuzár, buvár, töltsér, füzér.