, (ragy-a) fn. tt. ragyá-t. 1) Azon rozsdaszinü foltok, melyek a növények gyümölcsein, vagy levelein támadnak, midőn köz hiedelem szerént forró meleg után, vagy épen a nap sütésekor sürü és nagyszemü eső megveri. (A dinnyénél tulságos nedvességtől származik). Így nevezik közönségesen azon esőt is, mely a ragyát okozza. A ragya megverte a gabonát, szőlőt. Ragya ütötte vetések, szilvák. 2) Szabó D. ragyának mondja a gabona-üszögöt is. 3) Vörhenyeges foltok, ripacsok az emberi bőrön, különösen az arczon, milyen a himlő után maradt vörös pettyek v. gödröcskék. Teli van az arcza ragyával. Verje meg a ragya. Tájdivatos kiejtéssel, pl. a székelyeknél: rogya.
E szónak gyöke ragy, melyből a ragyog, és ragyiva származékok is erednek, s mindnyájokban alapfogalom a tüzi fényesség, mely vörös szokott lenni. Ezt vette alapúl a latin uredo és carbunculus is. Rokonai a szintén vörösségre vonatkozó rozsda, rovasz (ravasz), róka, rót, idegen nyelvekben a szanszkrit: rads (pirosít), ráds (ragyog) stb. V. ö. RAGY gyök.