, (latinból kölcsönzött, ros marinus szó szerént am. tengeri harmat); fn. tt. rozmarin-t, tb. ~ok, szokott népies nyelven: rozmaring. A kétfőbbhímesek seregéből, és fedetlen magvúk rendjéből való növénynem; bokrétája ásító; felső ajaka kéthasábu, hímszála kettő, és görbe. Szagos rozmarin, melynek levelei nyeletlenek, szálasak, tompák, vastagok, alul-fölül zöldek, de vannak alul hamvasak is. (Rosmarinus officinalis). A népnél bánat jele. V. ö. ROZMARINSZÁL.