, (rov-at) fn. tt. rovat-ot, harm. szr. ~a v. -ja. 1) Bizonyos szilárd testbe metszett barázdaforma vonal. Rovatok az ablakrámán, az ajtón, az asztal karimáján, a kőszobron. Fába, kőbe, vasba vésett rovatok. 2) Jegyzékül metszett vonal, különösen számjegyek. Rovatok szerént beszedni az adót. 3) Bizonyos lapnak két párhuzamos vonal közötti fiókja, oszlopa. Bevételi, és kiadási rovatok a számadó könyvben. Az anyakönyvnek, az iskolai bizonyítványnak rovatai. Némely rovatokat beiratlanul hagyni. Ezen jegyzéket más rovatba kellett volna irni.
Tájdivatos kiejtéssel: rovát (sőt ,rovátk és ,rovátol szókban általánosan is). Épen ily kiejtésüek fuvát, porgolát, korczolát, korlát; melyek közől kivált az utóbbiakat s szokás már megszentesítette. Mindezek t. i. részint élő, részint elavult igékből képzett, és elvont értelmü nevek, milyenek: szövet, divat, hódolat, karczolat, torlat stb., melyeket így ejteni: szövét, divát, hódolát, karczolát, torlát, az elemzés ellen elkövetett hiba volna; azonban a miket a divat általában elfogadott, azokon nem változtathatunk.