, (roty-og) gyak. önh. m. rotyog-tam, ~tál, ~ott. A beleszorúlt levegő, vagy szél roty hangot adva rohan ki belőle, mi rendesen mozgékony bugyogással szokott párosulni. Rotyog a forrásban levő kása, káposzta. Belé a lisztet a fövő vízbe! fő, rotyog a haricska puiszka. (Székely népmese). Rotyog az ember végbéle, midőn széllel vegyesen tolúl ki belőle a ganéj.