, (roz-og-ó, roz-og-a) mn. tt. rozgá-t. Alkatrészeinek megtágulása miatt omlófélben levő, dőlékeny, vagy dőledező. Rozga ház, gunyhó, hajó. Rozga taliga, szekér, szék, pamlag, ágy, hajó. Szélesb ért. ami épségét vesztve rendeltetésének meg nem felel. Rozga kés, kard, szerszám.