, (rosz-kedv) ösz. fn. A belérzéknek, illetőleg a kedélynek levert, szomorú állapota, oly benyomások által eszközölve, melyek tetszése, s vágyai ellen vannak, melyek némi fájdalmat okoznak stb. Roszkedve van, mert fáj a feje, mert elfogyott a pénze, mert megszidták. A roszkedvnek jelenségei különféle alakban: bú, szomoruság, komorság, aggodalom, mogorvaság, boszuság, stb.