, (rosz-a-ság) fn. tt. roszaság-ot. Széles ért. tulajdonság, vagy állapot, midőn valami, bárminemü anyagi értelemben rosz. Roszasága miatt használhatlan eszköz, járhatatlan út. Erkölcsi ért. az akaratnak roszra törő, rosz cselekedeteket gyakorló tulajdonsága, továbbá, a jó erkölcs elleni tett. Roszaságodért megérdemled a büntetést. V. ö. ROSZ.