, (rov-ás) fn. tt. rovás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Szabatosan véve, cselekvés, melynél fogva valamit rovunk. Rovással foglalkodni. Rovásban kicsorbúlt a kése. Hibásan végezni a rovást. 2) Kevesbbé szabatosan am. rovat, azaz, vonal, huzal, metszet, melyet a rovó alakít, továbbá azon bot, melyre holmit felróni szokás. Számot, mennyiséget mutató rovás. Hosszú rovás. A rováson följegyzett robotok száma. Elveszteni a rovást, eltéveszteni a számot; mondják különösen a viselős nőkről, midőn lebetegedésök idejét hibásan számították ki. 3) Bizonyos tartozások, adók, számadások neme, melyeket fel szoktak róni, azaz jegyezni. Sok van a rovásodon, am. sokkal tartozol, vagy sok csinyt követtél el, mikért lakolnod kell. Szólj igazat, ne hazudj rovásra. (Km.). Rovásra enni, inni. Mások rovására tenni, igérni valamit. A régi iratokban igen gyakran ravás alakban találjuk. "Továbbá ír Báthori uram az vármegyékre ő felsége akaratjából, hogy az ravók kezében szolgáltassák ezennel az ravást, az artikulus szerént járjon el te kegyelmetek az ravásban. (Levél 1578-ról. Szalay Ág. 400 m. 1.). "A dicatoroktól és perczeptoroktól számot vött volna kegyelmetek, sokan közőlök defraudálják az országot a szokás és az végezések felett is rójják az embereket, sőt kimondhatatlan rút és szokatlan abususokkal szedik is az ravásokat, csaknem annyit vévén magok szükségére is az szegénységtől némelyek, mint az felvetett ravás maga tenne. (Gr. Eszterházy Miklós nádor. 1633.) 4) l. ROVÁSFA. 5) Átv. tréfás ért. kivigyorított fogak sora. Mutatja a rovást.