, fn. tt. rostély-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Hézagosan öszveállított, egymásba szövött rudakból vagy sodronyokból való mű, mely keritésül, vagy zár gyanánt szolgál. Vas rostélyok az ablakon. Drót rostély. Fa rostély. A kertet rostélylyal keríteni. A ház előtt vas rostélyt húzni. 2) Hasonló szerkezetü konyhai eszköz, melyen holmi húsféléket pirítanak, sütnek. Rostélyon sült hal, pecsenye. Egyezik vele a német Rost (hollandúl: rooster, s közvetlenül talán a magyar is a németből származott) és a c előtétes latin crates; de a tiszta magyar rács is hangokban szintén közel áll a ,rost törzsökhöz. V. ö. RO gyökhang, és ROJT, ROST.