v. RÓSTAT, székely tájige, m. rostat-ott, par. rostass. Házról házra jár, lótfut; koslat, peslet. Egyezik vele a Dunán túl, nevezetesen Vasban és Szalában, divatos lóstol, s úgy látszik amaz csak hangmódosított alakja emennek, miután az r és l mint rokonszervü hangok többször fölcseréltetnek, miszerént amaz is eredetileg lóstat, melynek gyöke a mozgásra vonatkozó ló, honnan lót. Ugyanezen alapfogalom szerént alakultak: koslat (oslat), peslet és vislat, miről l. e szókat, illető rovataik alatt.