, (rov-at-ék) fn. tt. rovaték-ot, harm. szr. ~a v. -ja. Rovás által képzett mélyedék, bemetszett vonal. Az elemzés szabályaitól némileg eltérő kiejtéssel: rováték, összébb húzva: rovátk. V. ö. ROVAT. A növénytanban rovaték vagy rovátk az ernyősök (umbellatae) magvain képződni szokott sinórok közötti mélyedés vagy völgyecske. (Vallecula).