, (rop-og-ás) fn. tt. ropogás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Rop hanggal járó mozgás, törés, rázás, nyomás, égés stb. A dőlő háznak, a fölvettetett sziklának, a leszakadó hídnak, az égő nádnak, a fogak közt törött diónak ropogása. Csontok ropogása. V. ö. ROP, ROPOG.