, (rop-og) önh. m. ropog-tam, ~tál, ~ott. Erős rop hangot adva mozog, törik, ég, stb. Ropog a lőporral felvettetett szikla. Ropog a fogakkal tört dió. Fogak között ropog a kövecs, a kőpor. Ropog a puska. Ropog a lábak alatt a keményre fagyott hó. Ropognak a kemény csizmák. Ég a kunyhó, ropog a nád. (Népd.). Úgy megfutott, szinte ropogott. Az égdörgés néha úgy hallatszik, mintha ropogna. V. ö. ROP.