, (ron-t-ás) fn. tt. rontás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által valaminek ép állapota megszüntetik, vagy annak részei romokká tétetnek. Öszvetéve: berontás, az akadály betörése utáni benyomulás; elrontás; kirontás, am. mások romlására czélzó erőszakos kinyomulás; megrontás; lerontás; öszverontás. 2) Babonázás, boszorkányozás, mely által bajt, betegséget szándékoznak okozni valakinek, különösen az ily czélra készített valamely szer, pl. rongyba takart s útfélre letett pénz, melyet ha valaki fölvesz, veszélybe keveredik. A régi boszorkány pörökben eléforduló kifejezés: ért a rontáshoz, látszott rajta a rontás.