, régies, már-már elavult ige, m. rop-tam, ~tál, ~ott. Tánczoló léptekkel jár, vagyis mintegy ropogtatja, robogtatja, döbörögteti a földet.
"Ropja módos tánczát lova is kényesen.
Gyöngyösi.
"Meghorgasztván egyik lábát, felemeli,
Míg a többin ropja, azt vezetékeli.
Ugyanaz.
"Tündér lányok ottan laknak,
Tánczot ropnak, úgy mulatnak.
Arany J.
Aki mint szokta, úgy ropja. (Km.). A mint atyák fújják, fiak úgy megropják. (Km.). Reá rop a muzsikára. (Páriz Pápai.) Mikes Kelemennél ikes ige (ropik, mint régiesen: lépik), mert így szól: "A való, hogy az asszonyok mellett az a két becsületes személy elropnék az asszonyokért is. (Toldy F. kiadása 45. l.).
A nemzeti magyar, különösen vitézi toborzó tánczból könnyü megérteni, hogy a rop nem egyéb mint ama rop v. rob hang, melyet részént az öszveütött bokák, részént az ugrándozó lábak alatt a föld viszhangoztat. A déli vogulban Budenz J. szerént rajp- am. ugrani. V. ö. ROB; és TOBORZÓ.