, (rom-t) áth. m. ront-ott par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Legszélesb ért. valaminek épvoltát, rendeltetési képességét gyöngíti, kevesíti, vagy épen megsemmisíti, mi rendesen az öszvefüggő részek elválasztása, szétbontása, s az azokat fentartó, vagy öszvetartó erőnek megszüntetése által történik. Rontani a szerszámokat, eszközöket. A nagy fény, a füst rontja a szemeket. A forró étel rontja a fogakat. A mértéktelen, a rendetlen élet rontja az egészséget. A rosz példák rontják az erkölcsöket. Szükebb ért. szilárd, tömör testeket némi erőszakkal romokra, darabokra tör, részeiket egymástól elválasztja. Álgyuval rontani a falakat. Elrontani a házat. Elrontani az egészségét. Berontani az ajtót v. ajtón, am. betörni, és bemenni rajta. Berontani a várba, falainak, kapujának elrontása után benyomulni. Megrontani valakit am. anyagilag vagy erkölcsileg tönkre juttatni; a köznépnél azt is teszi: megboszorkányozni; V. ö. RONTÁS, 2). Általrontani az ellenségen. Kirontani a várból, am. nagy erővel, az ellenfél megtámadására, s romlására kinyomulni. Lerontani, öszverontani a bástyákat. E szónak törzse rom, melyből egyszerű t képzővel lett ront, kiejtve és rendesen írva, ront, mint az om, bom, öm, döm, szám, hám, him gyökökből ont, bont, önt, dönt, szánt, hánt, hint. V. ö. ROM és ROMLIK.