, (rom-d-a) mn. tt. rondá-t. Mocskos, piszkos, maszatos, csúnya, lepcses. Ronda ember, gyerek. A sárban hentergő disznó ronda állat. Úti czifra, házi ronda. (Km.). Ronda ruha, viselet, ágy, konyha, szoba. Ellentéte: tiszta, csinos, ragyiva. Ronda aszszonynak ronda a háza, a ragyiváé mocsoktalan. Átv. mi a szemérmet, vagy gyöngédebb érzést sérti, bántja. Ronda beszédek. Mennyiben a tisztátalanság, mocskosság az illető testek romlását elémozdítja, vagy pedig az a romlás eredménye, ezen alapfogalomnál fogva a ronda is azon szók osztályába sorozandó, melyek gyöke az épség ellentétét jelentő rom. Képeztetésre hasonlók hozzá: sanda, sunda, melyek eredetileg igeneves szóknak látszanak. Mongolul oroota am. rosz, rút. Egyébiránt V. ö. ROHODA, PURUTTYA, PORONDA.