, (rom-cs v. rom-ocs) fn. tt. roncs-ot, harm. szr. ~a. Sándor István e szót rongynak értelmezi, midőn e latin szókkal: panniculus, lacinia, adja viszsza. De szabatosan véve a roncs szélesb jelentésü mint a rongy, s a különben tömör testnek azon állapotát fejezi ki, midőn az gyúrás, zúzás, törés által darabokra vált, vagy szétmállott, vagy ép alakját elvesztvén idomtalanná lett; ellenben a rongy csak a rostos szövetü testnek elszakadozott, széttépett darabjait jelenti. Innét mondhatjuk: gyümölcsöt roncsolni, öszveroncsolni; a leomlott házfalak öszveroncsolták a bútorokat; ellenben nem mondhatjuk: gyümölcsöt, bútorokat rongyolni; v. ö.RONGY. A roncs szó képzője a kicsinyzőleg működő ocs, v. egyszerüen cs; így képződtek a lom, kam, bom, gyökökből loncs, kancs, boncz, és a var, gör szókból varacs, (n közbeszurattal: varancs), göröcs göröncs.