, (rom ol-ik) k. m. roml-ott, htn. ~ani, v. romolni. 1) Valamely szilárd szövetü, szerkezetü ép testben az öszvetartó erő meggyöngülvén, megtágulván, annak részei darabokra, romokra szakadva szét válnak. Romlik az épület, midőn vakolata hulladoz, falai szétrepednek, stb. 2) Szélesb ért. kellő épsége akármikép vesz. Romlik a ruha, midőn koptatják, vásítják. Romlik a szerszám, eszköz, ha csorbát, törést stb. ejtenek rajta. Romlik a bor, ha megeczetesedik, ha megposhad. Romlik a könyv, ha tépdesik. Romlik az egészség, pl. mértéktelen élet, légi viszontagság által. 3) Átv. romlanak az erkölcsök, illetőleg az emberek, midőn az akaratot, s életmódot szabályozó törvényektől és jó szokásoktól eltérnek. E szónak gyöke és képzője között oly viszony létezik, mint az omlik, ömlik, bomlik, hámlik, számlik, himlik igékben.