, (rokon-szó-csere) ösz. fn. Az átvitt és képes kifejezésü mondatnak, beszédnek azon módja, melynél fogva a rokon képzetek, fogalmak nevei fölcseréltetnek, pl. az anyag a belőle készített tárgygyal, az ok az okozattal, az idő a történettel. Így e mondatban: éles aczél villog a vitéz kezében, az aczél kard helyett áll; ebben: az ellenség karja halált hozott fejére, a kar alatt fegyver, vagy pedig az általa okozott vágás, seb értetik. Szomoru napokat élünk, azaz, a napokban történő viszontagságokat. (Metonymia).