, önh. m. rogy-tam, ~tál, ~ott. 1) Mondjuk építményről, szilárd testü alkotmányról, midőn részei között az öszvetartó erő felbomlik, a terhét nem birva, és romos részekre válva leesik, ledől. Rogy a fal, melynek alakját az árvíz mossa. Lerogy az elhagyott ház, a rohadt gerendázatu háztető. Öszverogy a túl terhelt szekér, a híd. Öszverogy a kiégett kemencze, kályha. 2) Mondjuk emberről, s más nagyobbféle állatokról, kivált teherhordó vagy húzó barmokról, midőn inaik rugalmasságukat vesztvén, lábaikon állani nem birnak, s mintegy zsugorodva leesnek. Nagy gyöngeség miatt, igen sok teher alatt lerogyni, öszverogyni. Legközelebb áll hozzá a szintén romladozó oszlásra vonatkozó roskad igének ros törzsöke. V. ö. ROSKAD. Idegen nyelvek közől a persa rihí-dan, szintén am. rogyni (cadere, labi, corruere, Vullers); a finnben raukean = rogyom (Fábián), a finnlapban ruossa = lerogyni. (Budenz).