, fn. tt. rokká-t. Ismeretes fonó eszköz, melynek három fő része van: rúd v. nyél, melyhez a csöpüt vagy szöszt kötik; kerék, v. korong, v. pergő, melyet a fonó lábával hajt, és az orsó, melyre a fonal rátekeredik. Különbözik tőle: guzsaly, mely szoros ért. egyszerübb, keréktelen fonóeszközt jelent, s midőn ezen dolgozik a fonó, az orsót ujjaival pörgeti. Egyébiránt különféle tájszokások szerint a guzsalyt is nevezik rokkának, és viszont. Mátyusföldén: ropka. Baranyában: pergő. Néhutt, egy rokka csöpü v. kender am. egy csomó, melyet egyszerre felkötnek a nyélre. A rokkán szaporábban megy a fonás, mint az egyszerü guzsalyon, vagy úgynevezett gyalog orsón, de a hozzáértők szerint ezen szabályosabb, egyarányosabb fonalakat lehet húzni, mint amazon. Rokkát pergetni, hajtani. Rokkán ülni, fonni. Rokka mellé való férfi, am. asszonyos ember. Kitették a rokkáját, (km.) azaz, kiadtak rajta.
"Ha mikor leülnél rokkádra,
Felszállanék annak gombjára."
Kazinczy F.
Ezen szó kisebb nagyobb hangváltozattal számos nyelvben megvan, olaszul: rocca, németül Rocken, angolul: rack v. rock, török-tatárul: öreke, ureke, finnül: rukki, lappul: rokkal stb. Adelung véleménye szerint e szóban alapfogalom a forgás, mely a kerekalaku testnek, eszköznek sajátságos tulajdonsága; tudnivaló, hogy a forgásban levő szilárd testek rendesen erős hanggal járnak, s mellékjelentéssel hangutánzásra is vonatkoznak. Tehát magyar elemzéssel foroga volna, mint Baranyában nevezik is hasonló fogalommal ,pergő-nek. Hangáttétellel egyezik vele kerek szó is.