, (rág-ó-od-ik) belsz. m. rágód-tam, ~tál, ~ott. A fogak közé vett eledelt, vagy más testet ideoda forgatva, mintegy immel ámmal, kelletlenül, vagy nagyobb gonddal, erővel rágdossa. Rágódni a száraz kenyéren, csonton, szalmán. Eb sem rágódik csonton, ha húsra talál. (Km.). Nem tetszik neki az étel, mert csak úgy rágódik rajta. Átv. ért. elméje valamin töprenkedik, ideoda hányja a dolgot, mielőtt elhatározná magát, lassan, nehezen gondolkodik, vagy beszél. Sokáig rágódik, mig egy levelet föl tud tenni. Azon rágódik, mi tevő legyen. Nem beszél folytonosan, hanem csak rágódik.