, (rokon-szenv) ösz. fn. A belérzékek fogékonyságában rejlő titkos, mintegy kényszerű hajlam, melynél fogva mások iránt bizonyos vonzódást érezünk, a nélkül, hogy ennek okáról világos öntudatunk volna, továbbá minden kedves és kedvetlen viszonyaik iránt részvéttel vagyunk. A rokonszenv több a rokonérzetnél v. rokonindulatnál, mert ezek amannak csak eredményei, s egyes jelenségei. Ellentéte: ellenszenv. (Sympathia. Antipathia). Átv. ért. nem csak személyekre, hanem egész erkölcsi testületekre, népségekre, intézményekre stb. vonatkozhatik.