, (rokon-ság) fn. tt. rokonság-ot, harm. szr. ~a. Eredeti első értelemben am. közelség, szomszédság, környezet. Mai köz jelentéssel, atyafiság, vérségi viszony v. közelség; továbbá az illető rokonok öszvesége. Rokonságban levő családok. A rokonságot meghíni a lakodalmi innepélyre. Rokonságot kötni. "Ki vala Elimelehnek rokonságából. (Bécsi cod. Ruth. III.). "Mert senki nincsen te rokonságidban (in cognatione tua. Tatr. cod. Lukács I). "Ime Erzséböt asszon es az te rokonságod. (Tihanyi cod. 289. l.). Néha a régieknél: rakonság. "A császár megparancsolván az ő rakonságának (az eredeti értelemben t. i. közellevőknek), hogy a tömlöczbe vitetnéje. (Nádor-cod.). V. ö. ROKON.