, (régiesen: rakon) mn. tt. rokon-t, tb. ~ok, régiesen ih. is. A Müncheni codex, és több régi iratok szerént am. közel, szomszéd; vagy közelben, szomszédban. Menjetek a rokon falukba. (Márk I.). "Rokon vagyon (proximo est. Mark. XIII.). Úrnak angyala állott rokonazok mellett (stetit juxta illos). (Luk. II.) A falukba, melyek rokon vagynak. (Luk. IX.). Ezekből tehát kitünik, hogy határozóul is használtatott, valamint a közel, távol, messze. 2) Széles ért. minden embertárs, mint felebarát (valamint régente a ,közel szó is divatozott ily értelemben. Innen a Carthausi névtelen ezen kifejezését: "Az szent angyaloknak rokon közelök ma épen megfordítva mondanók: közel rokonuk). Szívrokon. Sorsrokon. Elároltattok kedig szüleitektől, és atyátokfiaitól, és rokonitoktól. (Luk. 22.).
" A szent rokonvérben füresztő
Visszavonás dühe közt megálltál.
(Berzsenyi).
"Külföld halma födend, leütöttet nem honi harczban,
Sírba rokon könytől megsiratatlan esőt.
Hintse el, aki letesz nyugalomra, a szánakozó kéz,
E szivemen hordott port, hideg arczaimon.
Szent por ez: a haza földéből bujdosva hozám ki.
Vörösmarty. (Egy bujdosott végohajtása).
3) Vérrokon am. vérség szerinti fél, atyafi. "Vala kedég Elimeleh férfiunak vérént való rokona. Bécsi cod. Ruth. II. "Annak rokona (cognatus), kinek fülét Péter elmetöttö. Münch. cod. János XVIII. Igen késedelmes a rokon segítsége. (Km.). Nincs nehezebb seb, mint akit rokon kéz ejt emberen. (Km.). Mai nap csak a két utóbbi jelentése divatozik. Rokona valakinek vagy rokon valakihez vagy valakivel. Átv. ért. rokon szók, rokon nyelvek. A székelyeknél: rókon.
Ha e szónak régies ,rakon alakját veszszük, annak legegyszerübb törzsét a ,rag szóban találhatjuk, mely általános értelemben együvé tartozót, valamely együttességet fejez ki; s ez tökéletesen ráillik akár a közelségi, akár a vérségi fogalomra. Azonban ez oly egyszerü megfejtés, hogy talán sokaknak épen ez okból nem tetszenék. Tehát nézzünk körül idegen nyelvekben is. A mongolban uruk, rokonság, oiraki, (rövidebben: oira) am. közel; oirakhan közelke. A tatár-törökben uruk v. urug v. arug v. uruv Zenker szerént am. Stamm, Blutaverwandschaft. A héberben reah v. reheh () am. socius, familiaris. Megemlítjük még, minthogy Gyarmathi is czéloz ide, a szláv rod szót, mely nemzetséget jelent, s innen származik rodók rokon, és rogyina család, rokonság; rokon. A vogulban Budenz J. szerént: raunu. Látjuk, hogy legközelebb áll a magyar ,rokon törzséhez egy részről a mongol oiraki, oirakhan (am. közel), más részről szintén a mongol urok, és töröktatár ,uruk vagy ,aruk, kivált ha tudjuk, hogy a tatár és mongol nyelv az r hangot a szó kezdetén nem igen tűrvén, önhangzót tesz elébe; mint a rokka is a töröktatárban öreke. A magyar ,rokon alkatra nézve egyeztethető a ,hason szóval.