, fn. tt. rocská-t. Fejő sajtárforma vagy vizet hordani való, az oldalán egy fülü edény fából. Talán: locska v. locsga, azaz locsoga, locsogó. Barczafalvi Szabó D. és Lugossy J. szerént Szathmárban, továbbá Lőrincz Károly szerént Kapnikbányán is (Kővár vidékében): rücső (Lőrincz K. értelmezésével füles kártyus, oly hosszukó vízhordó faedény, melynek oldalán a füle); mely szó ismét a ,rücskös (= ,lucskos) szóval látszik egy eredetűnek és értelmünek. Dankovszky viszonyba hozza a szláv, illetőleg cseh nyelvben levő hrotska, hrotka, hrotetsek szókkal; a magyarhoni szlávban Jancsovics szerént szintén csak rocska.