, (roh-an) önh. m. rohan-t. Minden erejét megfeszítve, mintegy földrobogtató léptekkel siet, fut, zajosan tódúl, iramlik, hogy bizonyos czélponthoz jusson, különösen, hogy valakit v. valamit megtámadjon. Rendkivüli tünemény látására rohan a néptömeg. A megfutamodott gyilkosnak utána rohanni. Rárohanni az ellenségre, a sánczra, a várra. Kirohanni az erőd falai közől. Rejtekből elérohanni az ellenségre. Neki rohanni. Elrohanni. Egész erővel megrohanni az ellenséget. Berohanni a várba. Szélesb ért. mondjuk élettelen testekről, midőn estökben, vagy valamely erőszaktól hajtva, s robogó hangot adva tolulnak bizonyos irányban. Az elszakadt szikla lerohan a hegyről. A tenger hullámai neki rohannak a hajónak, a partnak. Az égő háztetőről lerohannak a gerendák. A szekér lerohant a mélységbe.
Alapfogalomban azon ro gyökü szók közé való, melyek erős mozgás okozta hangra vonatkoznak. A h mint lehelet nem csak öszveolvasztó széphangzatul, hanem az előre haladás jellemzéseül is szolgál, mint a suhan, zuhan igékben is. Egyezik ezen ro v. roh gyökkel a latin ruo. Héberül is (rúcz) am. cucurrit.