, (roh-am) fn. tt. roham-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. (1), Hadi nyelven a megtámadásnak legerélyesebb neme, midőn a támadó fél a védgátak, sánczok, erődök által födött ellenségnek neki tódúl, s rárohan, hogy azt rejtekéből kiűzze. Rohammal bevenni a várat. 2) A lázas nyavalyák legerősebb foka. Lázroham. (Paroxysmus). V. ö. ROHAN.