, (rogy-gy-an) önh. m rogygyan-t. Egyszerre s hirtelenül rogy, vagyis alászálló és szétbomló mozgást teszen. Lábáról lerogygyan. A gutaütött ember lerogygyan. A szekér azon perczben rogygyan, midőn a teher leghathatósb nyomása alatt öszvedől. Az alapfogalomnak belterjességét fejezi ki, mint a hasonló rozzan, durran, csattan, dörren, csörren stb.