, fn. tt. rogosz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Széles levelü kákafaj, melyet a bodnárok szoktak használni, hogy a dongák hézagait betömjék vele: innen Mátyusföldén pintérkáka a neve. Ezen használatából azt gyaníthatni, hogy eredetileg ragasz volt volna, mint ragaszul szolgáló szer. Egyébiránt a szláv nyelvekben is rogosz, rohoz.