, (rom-ocs-ol) áth. m. roncsol-t. Gyúrás, zúzás, törés által valamely testet apróra darabol, vagy idomtalanná tesz, öszvelapít, zsugorít, stb. A kerék öszveroncsolja a bele akadt testet. A földön hentergő gyerek roncsolja a ruhát. A rázós út öszveroncsolja a szekéren vitt gyümölcsöt. V. ö. RONCS és ROMBOL, RONGYOL.