, (roj-t-os) mn. tt. rojtos-t v. ~at, tb. ~ak. Rojtokra oszlott, szakadozott; rojtokkal cziczomázott, szegélyezett. Rojtos végü, szélü vászon. Rojtos gatyaszár. Rajta volt az arany rojtos gatyája. (Népd.). Rojtos kendő. Arany rojtos csizmaszár. Rojtos gallér, szűr. V. ö. ROJT. A növénytanban rojtos (vagy rostos) valamely szerv, midőn annak fonal- vagy czérnaalaku kinövései vannak, milyenek a gyökerek, vagy az efféleképen sallangossá vált szervek szélei. (Fibrosum).