, (roh-ad) önh. m. rohad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. 1) Mondjuk a növényi testekről, midőn nedveik megromolván épségöket vesztik, részeik mintegy sebet kapnak, majd porhanyók, majd nyálkásak lesznek, s többnyire rozsdaféle vörnyeges szinben jelenkeznek. Rohad a fák bele a fölösleges nedvtől. Rohad a nedves helyen tartott, vagy megfagyott alma, körte. Elrohad a földbe vert karó vége. 2) Mondjuk állati testekről, midőn a nedvrendszer működése felbomlik bennök, s megevesednek, genyesednek, illetőleg porhanyósodnak. Rohad a pállott száj, a tisztátalanul elhanyagolt test bőre. Némely sebektől kirohad a hús. Elrohad a földbe temetett hulla. Rohad a nedves helyen tartott csizma, a más bőrnemü test. Rohadnak a rosz fogak, a csontok stb.
E szóban alapfogalom a romlás, miért azon ro gyökü szók osztályába tartozik, melyek romlásra vonatkoznak. Mellékjelentése pedig a rozsdáéhoz hasonló vörnyeges szin, minthogy a rohadó testek gyakran ily szint öltenek pl. a rohadó fa, gyümölcs, a rohadó fogak, stb. Egyezik ezen roh gyökkel különösebben magas hangon: rev. A törzsben némi hangtoldattal általánosabb divatu: rothad (v. rodhad), és tájdivatosan, leginkább a régieknél: roshad, rossad. Ezek törzséhez (roth, rod-h ros-h) magashangon ismét a redv áll közelebb.