, fn. tt. románcz-ot, harm. szr. ~a. A lantos költemények egyik neme, melynek tárgya leginkább regényes szerelmi események, rövid vázlatokban eléadva; s hangja vig vagy enyelgő; és ebben különbözik a rokon tárgyu és alakú, de komolyabb vagy szomorú színezetű balladától. V. ö. BALLÁDA.