, (roj-t) fn. tt. rojt-ot, harm. szr. ~ja. 1) Midőn a szövetnek, pl. selyemnek, vászonnak széléből több kevesebb mellék-, vagy végéből keresztfonalakat kihúznak, az így megritkult fonalak neve rojt. Rojtok a gatyaszáron, az abrosz szélén. Rojtok lógnak, fityegnek a ruhájáról. 2) Különösen, keresztfonalak nélkül öszvefűzött, egymáshoz képest gyéren álló selyem, len, vagy más szálak, melyek a ruhák szegélyeire cziczoma gyanánt alkalmaztatnak. Selyem rojtokkal diszített kendő. Arany rojtokkal ékesített nyakravaló, csizmaszár. Illik, mint arany rojt a pórias gubához. (Km.) 3) Szélesb ért. az elkopott szövet, illetőleg ruha széleinek elmállott, szétvált szálai. Rojtok a pakróczon, a rongyos szoknyán.
Gyöke azon ro, mely több szavainkban az öszvevaló részeknek egymástól elválását, romlékony omlását, bomlását jelenti. Legközelebb áll hozzá rost; továbbá: bojt, mely a bont, bomlik, valamint a rojt a ront romlik igékkel és rongy névvel áll értelmi viszonyban. V. ö. ROST.