, (ritka-ít) áth. m. ritkít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ani. 1) Növés által felsarjadzott gyűrészek közől többet vagy kevesebbet kiirt, kivág, kitép stb. Ritkítani az erdőt, a sürüen ültetett kukoriczát, veteményt. Ritkítani a szőrt, hajat, szakált. 2) A rostok, szálak, fonalak, rovatok, s hasonló gyűrészek közől némelyeket kihúz, kivesz stb. Ritkítani a vásznat, a fésűt, a kerités karózatát. 3) Nyomdában betüket ritkásan szedi, vagyis kicsi lemezkékkel, vonalakkal egymástól elválasztja. 4) Szélesb ért. valaminek számát kevesbíti. A döghalál, éhség, háboru ritkítja az embereket. Innen: ritkítom valaminek párjat, am. nem találok hozzá hasonlót, vagy, azt tartom felőle, hogy alig van mása.