, (ri-ó-ka) mn. tt. rióká-t. Gyermekről mondják, ki igen kényes lévén hamar és gyakran sír; rióka nyióka; máskép: nyafiga, nyaviga. Alapfogalom benne a rivási hajlam, és gyakorlat, miért a ka végzet nem kicsinyítő, hanem a riog igéből alakult részesülő, rioga, mint csal, csalog, csaloga, csalóka, a ki csalogat; hivog, hivoga, hivóka, a ki hivogat stb.