, (rim-gy-ó) fn. tt. ringyó-t. Szemtelen, buja életü nőszemély. Kemény, erőteljes kifejezés, körülbelül mint a kurva. Nincs arcza mint a kicsapott ringyónak. (Km.). Eredetére nézve átvitt, képes értelmü szó, mennyiben a vásott, koptatott, megviselt, elszakgatott ruhadarabtól, rongytól kölcsönöztetett. Gyöke rim a mélyebb hangu rom módosított alakja melyből a szintén kurvát jelentő rima is származott. Alapfogalomban rokonai: riha, rihó, drihó, bregyó, czandra, koptatásra, szakgatásra, romlásra vonatkozó szók. V. ö. KURVA.