, (rik-k-an-t) önh. és áth. m. rikkant-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Szabatosan véve abban különbözik a rikkan igétől, hogy amaz visszaható névmással, továbbá tárgyesetes névvel is használtatik, különben egy értelmüek. Elrikkantja magát. Jó kedvében nagyokat rikkantott. Rikkantsd ide. Ily viszonyban állanak a csattan csattant, pattan pattant, durran durrant, zörren zörrent, ezekben t. i. a második alak átható.