, (rik-k-an-cs v. rikk-an-t-os) fn. tt. rikkancs-ot, harm. szr. ~a. Erdély némely vidékein, általán őr, őrző, éjjeli őr, mezei őr vagy csősz vagy pásztor. Szabó Dávidnál másképen: ritkoncs, és szerénte általában szintén őrt, őrzőt, csőszt jelent. Baranyában különösen am. kanász. Tréfás elnevezés, mely a rikkanástól vette eredetét, és pedig vagy egyenesen cs (= csiál, csinál) képzővel vagy öszve van húzva a rikkantos mellékrévből, mint vakaros, vakars, vakarcs.