, (rih-a) fn. tt. rihá-t. 1) Hangszó, mely a riszált, ribált, rifolt tárgynak hangját utánozza; származéka rihál, mint risza riszál, nyisza nyiszál, nyirba nyirbál, csisza csiszál, kusza kuszál stb. 2) Dunántúl tájszokásilag am. kurva, lotyó, szajha; máskép: rihó, d előtéttel Rév-Komáromban: drihó, amidőn e szó képes kifejezésü, s jelent erkölcsileg vásott, romlott, elrongyollott személyt. Egyeznek vele ri-ma, ringyó (rimgyó). Erkölcsi szakadásra, vásottságra, rongyolásra vonatkozik czondra v. czandra is, mely máskép kopott, megviselt, hitvány rongyos ruhát jelent.