, (rib-a) fn. tt. ribá-t. 1) Mint a ribál igének törzsöke, jelent valami rongydarabot, eltépedt holmit. 2) Túl a Dunán bizonyos apró halak neme, pl. a Marczalban, mely a csíkokkal szeret együtt lenni. Szláv nyelvben ugyan a hal neve riba, de a magyar riba eredetileg nem halat, hanem aprót jelent, mint ezt a riba-hal (apró hal) kifejezés bizonyítja, t. i. a ribahal csak mintegy aprólék, kis dirib-darab, a nagyobbak irányában.