, (red-ő-ös-öd-ik) k. m. redősöd-tem, ~tél, ~ött. Simaságát, feszességét vesztve redőssé változik által, redők támadnak, képződnek rajta, vagy belőle. Redősödik az öszvegyürt szövet, a megázott bőr. Redősödik a homlok, az arcz. Egy értelmü vele: ránczosodik.