, (rab-ol-ás) fn. tt. rablás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Más jószágának erőszakos (t. i. egyszersmind a személyen is elkövetett sérelemmel együtt járó) elragadása, elpusztítása. Különbözik a lopás. Rablásból élő vad népek, utonállók. Szabad rablást engedni a katonáknak. V. ö. RABOL.