, (rész-ecs-ke) kics. fn. tt. részecské-t. A maga nemében, vagy aránylag, viszonylag kicsi rész. A nyelvtanban (különösen az árja eredetűekében) azon szók, melyek rendesen nem hajlíthatók, hová tartoznak az elüljárók (praepositiók), kötszók és igehatározók.