, (rág-ás) fn. tt. rágás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Fogak működése, midőn valamit rágnak. Csontrágás. Nem agg ebnek való a csontrágás. Rágásban kitörött a foga. 2) Átv. ért. görcsnemü fájdalom a gyomorban, hasban, midőn úgy tetszik, mintha valami rágná, hasrágás; néhutt máskép csipedés.