, (rá-bíz) ösz. áth. Mint jó hitü, becsületes embernek általad valakit, v. valamit, hogy gondja legyen rá, hogy őrködjék fölötte. A gyermeket a nevelőre, a házat hű szolgára, a pénzt hiteles emberre rábízni. Nem tanácsos a titkot rábízni mindenkire. Oly gyanakodó, hogy senkire sem bíz semmit. Amit rám bíztál, megteszem.