, (pak-ó-cza) fn. tt. pakóczá-t. Növénynem az együttnemzők seregéből és egyenlőnősök rendéből; vaczka kopasz; fészke födelékes, hosszúdad, kevés virágu; anyaszála hosszú, kétágu; bóbitája szőrös. (Eupatorium). Fajai: gyűrüs, kender-, magas pakócza. A kenderpakócza köz nyelven: keresztes bodza, vízi kender, paszkoncza, pakócza. Gyöke pak valószinüleg egy a bogot, bugát jelentő pák szóval. l. PÁK, fn.